Az Álomfogó világa - Sámánviadal

A Világfa, azaz a Tetejetlen Fa a Mindenség, melynek a Valóság csupán egyetlen, picinyke szelete. A Világfán mindent megtalálsz, ami volt, van és lesz, sőt, azt is, ami állítólag puszta kitaláció. Három szintjén laknak az álmok, a mondák, a regények és a filmek szereplői. Legalsó része a Gyökérszint: a sötét árnyak, a holt lelkek, a Gonosz birodalma, ahol rontó boszorkányok, eleven csontvázak, trollok, mocsári szörnyek, sötét mágusok, lélekvámpírok és ártani akaró hüllők várnak áldozatukra.

Fentebb a Törzsszint világaira lelsz, mely magában foglalja a Valóság összes lényét, emberét, s azokat a kitalált, megálmodott teremtményeket is, akik koboldokként, manókként, beszélő állatokként, s még számos más formában ismertek.

A Világfa legfelső, harmadik területe a gyönyörű Lombszint: a sárkányok, tündérek, csodás madarak, és a levelek között rejtező huncut, máskor gonosz, veszedelmes "aprónép", más néven a tündérek birodalma.

A Tetejetlen Fát az idők kezdetén Égi Atyácska ültette, hogy legyen az ürességben helye a Valóságnak és minden egyéb dimenziónak. Mikor a Világfa elég nagy lett, Égi Atyácska kiválasztotta annak legfelső ágát, közvetlenül a Nap és a Hold alatt, s azon egy darabka földből megformálta az Álmodozás Gallyvilágát. Eme nyugalmas helyen leheveredve Égi Atyácska teremtő álomba merült, és sorra életre álmodta a Valóság első lényeit: az embert, a növényeket és az állatokat. Eztán felébredt, és Eleven Tüzet gyújtva, maga köré hívta fiait és lányait. Ott ült Napkirály, Holdkirály, Lassúléptű, Szélúr, és mind, a többiek, akik korábban a Mindenség megálmodásában segítségére voltak.

"A Világfa gyökeret vert, törzse vastag, lombja dús." - szólt Égi Úr - "Immár gyönyörködhetünk bennük."

Gyermekei és unokái azonban merengve néztek az Eleven Tűzbe. Látszott arcukon, hogy elégedetlenek. Végül a legkisebb unoka, Szikravágta szólalt meg:

"Szép, amit álmodtunk, de a Világfa szinte üres. A Gyökérszint sötétjében alig néhány gyík neszez, a Törzsszinten árva hangyák kóborolnak, a Lombszinten csakis a bátyám, Szélúr motoz, a Valóságban pedig tétova emberek bóklásznak. Engedj álmodni minket tovább, hogy benépesítsük a Mindenséget."

Égi Úr sajnálta, hogy legkisebb unokája ily sivárnak érzi az Álmodott Teremtést, mégis megrázta ősz fejét.

"Ne álmodjatok többet, mert úgy másból sem áll majd a létezéstek, mint csukott szemű merengésből. Inkább engedjük meg az embereknek, hogy Teremtő Álmokat lássanak, s ami azokban felbukkan majd, az mind keljen életre, s kapjon helyet a Tetejetlen Fán, a maga szintjén."

Így történt, hogy az akkor még barlangokban lakó emberek közül néhányan Teremtő Álmokat kezdtek látni, s azokat dalokban, regékben adták egymásnak tovább. Álmaik lényei, csodás tájai pedig mind helyet kaptak a Világfán, a magukhoz illő szinten. Eközben pedig Égi Atyácska lányai, fiai, unokái lejártak az emberek közé, és az arra leginkább érdemeseknek átadták a teremtő révülés bűvös titkait, hogy ne csupán álmodják, de be is járhassák új világaikat.

Számtalan esztendő telt el. A Valóság földgolyóját benépesítették az emberek, s minden népnek saját révülői, varázstudói születtek, akik a mágia más-más ágát birtokolták. Létrejött a Nyugati-, és Keleti Varázsvilág, és Égi Atyácska gyermekei már csak ritkán látogatták az embereket, mert jobbnak látták saját útjukra engedni őket.

Történt pedig i. e. 357-ben, hogy a Keleti Varázsvilág révülői közül a sámánok, az ősök szellemei és a dobolók, kik a zene mágiáját űzték, megalapították a Jurták Szövetségét, s azon belül a Három Világ Tűzkörét. A Jurtaszövetség azért jött létre, hogy összefogja a bűbájhoz értő, teremtő álmokat látó és beutazó révülők minden fajtáját. A Tűzkörök a Gyémánt Jurtának nevezett legfőbb hatalom hivatalai lettek, melyek arra voltak hivatottak, hogy a Gyökérszint, a Törzsszint és a Lombszint ügyeit intézzék, különösen akkor, ha azok valamiként kapcsolatba kerültek a Valósággal. Az éberek, vagyis a varázstalan, álmaikat gyermekded látomásoknak gondoló emberek ekkor már sokkal többen voltak, mint a révülők, s az utóbbiak rejtették előlük a mágikus tudást, ami csak félelemmel töltötte volna el az ébereket.

A Keleti Varázsvilág bűvereje az Egy Sárkányból áradt, mely maga az eleven Természet. A Sárkányt őrizni, vigyázni, óvni és zabolázni hivatott révülők úgy döntöttek, hogy minden hetedik évben Hét Sárkányőrt választanak maguk közül, akik (a Jurtaszövetség megbízásából) vigyázzák a Sárkányt, és felügyelik a Három Tűzkör hivatalait. A Tűzkörök élére szintén minden hetedik évben tűzvigyázókat neveznek ki, hogy az vezesse a hivatalokat, mivel a sárkányőröknek erre már nem lett volna elég érkezésük.

Nagy hatalom, óriási felelősség jár a sárkányőr és tűzvigyázó tisztségeivel, így nem csoda, hogy a kezdetektől versengés folyt értük. I. sz. 441-ben a Hetek létrehozták a Főtáltos hivatalát, és életre hívták a Bűvös Viadalokat, melyek során (sokszor véres összecsapásokban) dőlt el, kik lehetnek sárkányőrök, s így kik nevezhetik ki a tűzvigyázókat. 455-ben véget vetettek a kegyetlen Viadaloknak, hiszen őrültség volt, hogy sokszor a legjobb révülők egymást ölték meg a hatalomért. Eztán a Jurták által javasolt sárkányőrök-jelöltek közül az adott Jurta gyarapodása szerint döntötték el, kik kerülhetnek a Hetek közé.

Számos esztendő repült el így, mire ismét változások következtek be a Keleti Varázsvilág rendjében. Elsőként a Dobolók Jurtája döntött úgy 1052-ben, hogy megalapítja saját iskoláját, a "Dobogókő Doboló-, és Harsányképzőt". A zene bűverejét művelők voltak tehát az elsők, akik felismerték, hogy tagjaik nagyobb eséllyel pályázhatnak a Tűzkörök és hivatalaik élére, ha képzettek, tanultak és felkészültek. Később a Jurták sorra megalapították saját iskoláikat, így mára a Sámánviadalok legkiválóbb párbajozói eme intézményekből kerülnek ki. 1288-ban a tűzvigyázók kinevezését váratlan botrány zavarta meg. A Hetek választása rendben zajlott, de azután képtelenek voltak megállapodni abban, hogy saját jelöltjeik közül melyik kerüljön az Alsó Világ Tűzkörének vezetői posztjára. Míg a sárkányőrök vitáztak, a két jelölt titokban összeszedte azon embereit, akiket az Alsó Világ Tűzkörének hivatalaiba akart ültetni - amennyiben ő kapja a kinevezést. Berekjáró Sudárka, a Vajákosok Jurtájának félelmes hírű matrónája, és Celsus Teobaldus mágus, a Varázslók Jurtájából csapataik élén az eldugott, erdős-zsombékos-mocsaras Tocsogó-völgyben találkoztak, és megállapodtak: becsületes harccal döntik el, ki legyen az Alsó Világ tűzvigyázója. Mire az Álomfelügyelet emberei a helyszínre értek, a Tocsogó-völgyi csata véget ért. Az eredmény négy halott (1 varázsló, 3 vajákos) - utóbbiak között volt Sudárka is. Ez a tragikus esemény aggasztó folyamatokat indított el: félő volt, hogy a következő, hét évvel később esedékes választások idején a többi Jurta is titkos párviadalokat fog szervezni, s akkor már semmi nem garantálja, hogy a küzdelem újra becsületes lesz, sem azt, hogy az áldozatok száma nem növekszik. A Hetek tudták: hét évük van a megoldás kiötlésére...

1295-ben bekövetkezett, amitől a Hetek tartottak. A Sámánok, Dobolók, és Vajákosok Jurtájának 9 tűzvigyázó-jelöltje titkon megszervezte harci csapatait, és a sebtében megbeszélt szabályok szerint összecsaptak egymással. Az Álomfelügyelet képtelen volt megfékezni az egy héten át fel-fellángoló Kilencek-viadalát, melynek végül 43 halottja és sok sebesültje, maradandó átkot-rontást kapott áldozata lett. 1301-ben a Hetek végre bejelentették, hogy megoldást találtak az illegális párviadalok problémájára. A Jurtaszövetség elé tárták a Sámánviadalok tervét, melynek feladata, hogy kiváltsa az illegális összecsapásokat. Ezentúl a Hetek megválasztását követően az új sárkányőrök megnevezhették az általuk kívánt tűzvigyázókat (ez tehát nem változott), akik egy kerek holdfordulónyi időt kaptak arra, hogy megszervezzék saját párbajcsapatukat, és betanulják a használni kívánt bűbájokat. (Ekkor még semmiféle korlátozás sem lépett életbe: bárkit hívhattak "álomlénynek", vagyis segédnek, és bármilyen bűbájt használhattak - akár halálos rontást is!). A holdforduló leteltével a Gyémánt Jurta előtti mezőn, az Átkok Katlanaiban került megrendezésre a Sámánviadal, mely a mai napig eldöntetni hivatott, hogy a Jurták által kiképzett tűzvigyázó-jelöltek közül ki kerülhet végül a Gyökér-, Törzs-, és Lombszint vezetői posztjaira.

Ha érdekel a Sámánviadal fentinél sokkal részletesebb története, kattints ide!

Létrehozás: 2007. szeptember 17. 11:22:56

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:23

Nyomtatási forma