Kalandok Földje - Beharangozó a játékhoz

A libertani fogadóban törzsasztalánál egy kupa sör mellett beszélget Smack és Daronel, a két régi barát.

- Emlékszel még, arra a régi kódexre, amit egyszer egy ősi labirintus mélyén találtál? - kérdezte Daronel, két korty sör között.

- Arra gondolsz, amiben az a furcsa térkép volt?

- Igen, igen. Az elmúlt három évben amikor csak volt egy kis időm, ezzel a könyvvel foglalkoztam. Sikerült megfejtenem ezt a furcsa régi írást, és egy roppant érdekes történetet találtam benne. A Valmork dinasztia történetét meséli el, akik egy Khal nevű királyság urai voltak. Ezelőtt még soha sem hallottam ezeket a neveket, de ez nem is csoda. Állítólag abban az időben éltek, amikor még csak két isten létezett.

- Kitaláció - kiálltott fel Smack -, hiszen az istenek mindig is léteztek.

- Talán igen, talán nem. Dornodont sem ismerték 100 évvel ezelőtt. De nem is ez a lényeg. Mesélek neked egy kicsit erről a világról. A Khal királyság messze innen a tenger közepén helyezkedett el. Állítólag régen egy hatalmas kontinens volt az egész, de valami rejtélyes okból az istenek megharagudtak rájuk, és a tenger elárasztotta az egész földrészt. Az alacsonyabb területek víz alá kerültek, és így az addig egységes kontinens szigetek sokaságává változott. A legnagyobbat hívták Khalnak, itt élt az uralkodó. A szigeteket rendszeres hajójáratok kötötték össze. A tartományokat helytartók vezetésére bízták, ők képviselték a törvényt, és ők szedték az adót.

A birodalomban az embereken kívül több intelligens faj is lakott, éltek ott törpék, elfek, gnómok és valami félóriás nevű faj. Ezek nagydarab böszme lények voltak, az intelligens kifejezést talán túlzás is használni velük kapcsolatban. De nem akarlak megbántani kedves troll barátom. Érdekes, de semmi utalást nem találtam kobuderákra, és alakváltókra.

- Ne csináld már. Mindenki tudja, hogy az alakváltók az idők kezdete óta léteznek, és az idők végezetéig itt lesznek Ghallán - oktatta ki Smack barátját. Majd egy intéssel újabb kör sört rendel a fogadóstól.

- Hát itt nem éltek. Vagy ha igen, akkor titkolták jelenlétüket, de ennek vajon lenne értelme? A szigeteken kisebb-nagyobb városok épültek, ezekben valamennyire biztonságos volt az élet. A városokat utak kötötték össze, megfelelő kísérettel ezeken is lehetett közlekedni. Az egyéb területeket viszont a legkülönbözőbb szörnyek uralták, megfelelő harci tudás nélkül egy napig nem lehett életben maradni a pusztában.

- Pont mint itt nálunk - látta meg a történelmi összefüggéseket Smack.

- A lakosság nagy része persze a városokban, falvakban lakott, és másra sem vágyott mint békés hosszú életre. De már akkoriban is éltek vakmerő, kalandvágyó fiatalok, akik inkább az ismeretlen felfedezését tekintettét az élet értelmének mint a földtúrást, vagy az inaskodást. Őket már akkor is kalandozóknak hívták, úgy látszik van, ami soha nem változik. A békés városiak nem szerették őket, mindig páncélban, fegyverrel a kezükben szaladgáltak, és nem egy ház égett le az eltévedt tűzgolyóktól. Viszont a városlakók is tudták, hogy ha a kalandozók nem pusztítanák a szörnyeket, akkor a szörnyek pusztítanák el a várost. Ezért kénytelenek voltak elviselni őket. Találtam egy egész jó látképet az egyik nagyobb városról. Armingtonnak hívták, az egyik tartomány székhelye volt. Van benne néhány igencsak méretes épület. Látod, ez itt a helytartó palotája, mellette a városháza. A kalandozók rendszeresen bejártak a palotába, ahol kisebb nagyobb munkára bérelték fel őket. Állítólag érdemes volt a palota kedvére tenni, mert a hűséges alattvalók komoly jutalmakat kaptak. Itt van az Élet Istenének temploma, és itt a Halál Istené. Több templom nincs is a városban. Az egyik kis történet arról szólt a könyvben, hogy az ott élők hogyan fizették le a Halál Istenének papjait, abban a reményben, hogy az isten kegyes lesz hozzájuk, és hirtelen halál esetén visszaengedi őket az életbe.

- Én biztos nem bíztam volna az ilyen ígéretekben, inkább szereztem volna néhány D.E.M.-et - csap a hátizsákjára Smack, majd egy nagyot húz a söréből.

- Itt van a könyvtár épülete. Állítólag olyan könyvek voltak itt, amiből bárki megtanulhatott varázsolni. Persze, csak ha elég okos volt hozzá. A nagyobb városokban természetesen volt fogadó is, ahol meg lehetett szállni, és ételhez jutni. És persze mindenhol ott voltak már akkor is a kalmárok, akik gyakorlatilag kifosztották a becsületes kalandozókat. Látod ezt az épületet itt. Ez nagyon érdekes: ez valamiféle akadémia volt, mindenhez értettek. Ha a kalandozó úgy érezte, hogy önerőből képtelen fejleszteni például a vívó tudását, akkor az akadémiában segítettek rajta. Megmutattak neki néhány új fogást, megadták a kezdőlökést az önálló tanuláshoz, és a markukat dörzsölve várták, mikor akad el megint. Mert persze nem ingyen oktattak. Aztán találtam még néhány érdekes épületet. Minden faj tagjai fenntartottak egy székházat, ahova idegen nem léphetett be. Az azonos fajhoz tartozók így "titkos" szövetséget alkottak. A tagok segítették a szövetséget, a szövetség meg cserébe jutalmazta a tagokat. Tapasztalt öregek olyan bennük rejtőző képességek használatára tanították a fiatalokat, amik létézéséről sem mertek addig álmodni.

- Ne butáskodj! Miféle öregek? Hol vannak ők az én segítőmhöz, Leahhoz képest? - szorongatta meg istenének szent szimbólumát Smack.

- Van itt még néhány épület, de ezeket nem igazán értettem. Valami olyasmiről van szó, hogy ezek a régi kalandozók, nem olyan mindenhez értő szuperhősök voltak mint mi, hanem valamiképpen specializálódtak. Ezt hívták ők kasztnak, akármit jelentsen is ez a kifejezés. Hat kaszt nyomára sikerült rábukkannom: harcos, vándor, lovag, szerzetes, barbár, mágus. Ebből a harcost meg a mágust úgy ahogy értem, de hogy a többi mit jelent azt még nem tudom. Talán ha teljesen végzek a könyvvel, okosabb leszek. Mindenesetre ezeknek a kasztoknak is voltak olyan épületeik, mint a fajoknak. Találtam még leírást egy bizonyos Aréna nevű épületről. Itt mindenféle szörnnyel küzdhettél ami dicsőséget, és némi pénzt jelentett.

Nekem most mennem kell, mert rengeteg dolgom van. Ha van kedved még a régi időkről hallani (akár mese, akár valóság), akkor szívesen mesélek még. Remélem, hamarosan el tudom olvasni az egész könyvet. Jaj, nem is meséltem még. Mióta megfejtettem ezeket az írásjeleket, elkezdtem kutatni hasonló iratok után. Hiszen ha ez a kódex megmaradt, akkor kell lennie még hasonlónak. A jövő héten találkozom egy kalmárral, aki régi tekercseket ígért. Lehet, hogy lesz köztük valami érdekes is. Viszlát, és igyál még egyet az egészségemre!

Bár Smack nem hisz igazán ebben a történetben, mi biztosíthatjuk az olvasót, hogy Daronel jó munkát végzett.

A Kalandok Földje a Beholder Kft. 2002. őszén indult internetes játéka, amely Ghalla dicső múltjával ismertet meg bennünket. A Kalandok Földje egy on-line, html alapú "Click & Play" játék, mindössze egy böngésző program szükséges hozzá. A játék hangulata leginkább a TF-re emlékeztet, egy szigetvilágban kalandozhatsz a karaktereddel, amelynek faját és kasztját az induláskor választhatod meg. A játék során meg kell küzdened a rád támadó szörnyekkel, küldetéseket teljesíthetsz, elrejtett labirintusok kincseiért indulhatsz harcba, vagy ork barlangok, megerősített quwarg bolyok mélyét derítheted fel a több tízezernyi varázstárgy valamelyikének megszerzéséért. A győzelmekért, küldetések teljesítéséért járó fejlesztési pontokból a számodra legfontosabb szakértelmeket, tulajdonságok fejlesztheted. A játékban nincs lehetőség más játékosnak ártani, és a karakterhaláltól sem kell túlságosan félnie annak, aki előre biztosítja egy kis adománnyal az Halál Istenének jóindulatát. A játékosok az érdekesnek tartott eseményeket, csatákat emlékképek formájában elmenthetik, ezt bárki megnézheti. Akik szeretik versenynek felfogni az ilyen játékokat, azok sem csalódnak: a szakértelmekről, tulajdonságokról, és számtalan egyéb adatról bármikor aktuális statisztikát lehet kérni, akár faj, kaszt vagy rang szerinti szűréssel is.

A játék szabálykönyvét a www.kalandokfoldje.hu címen tekintheted meg.

Létrehozás: 2003. november 4. 15:52:16

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09

Nyomtatási forma