Szabad Világok Ligája - a Marik-ház (Battletech)

Az öt utódállam létrejötte a Csillagliga 300 évvel ezelőtti szétesésének következménye. Kerenszkij tábornok Exodusa után ezek közül négy harcol a Belső Szféra feletti hatalom megszerzéséért.

A Belső Szféra a klánok érkezése előtt az öt utódállamra oszlott. A történelmi házak - Steiner, Davion, Kurita, Marik, Liao - területeibe a Draconis Szövetségből kivált Szabad Rasalhág Köztársaság és a Kapellán Konföderációból létrehozott St. Ives Paktum ékelődött. A század első negyedét követően a Steiner és a Davion vonal egyesült Melissa Steiner és Hanse Davion házasságával, és a két hatalom területeiből létrejött az Egyesült Nemzetközösség (Federated Commonwealth). Az utódurak országai mellett több kisebb és jelentéktelenebb hatalom is megtalálható a periférián, mint például a Canopus Magisztrátus, a Tauri Konkordátum vagy a Külső Világok Szövetsége (Outworld Alliance). Egyetlen világ, a Terra nem tartozik egyik utódúr felségterületéhez sem: az emberiség szülőbolygóját a Komsztár tartja a kezében. A Belső Szféra egy részét a 3050-52-es invázió óta a klánok tartják kezükben. Ezeket nevezzük az ún. megszállási zónáknak. A négy első hullámban támadó klán négy folyosóra osztotta fel a behatolás irányába eső világokat, ezekből alakult ki a Farkas, Jádesólyom, Szellemmedve és Füstjaguár megszállási zóna. A későbbiekben a Jádesólymok és a Füstjaguárok zónájába érkeztek az Acélviperák és a Novamacskák erői, melyeket az ilkán rendelt ide az inváziós haderő Tukayyid utáni gyengülésének ellensúlyozására.

A Szabad Világok Ligája három etnikailag, kultúrájában és politikai szemléletmódjában különböző nagyhatalom laza szövetségéből alakult ki. A Marik Nemzetközösség hódítás, az Oriente Föderáció a diplomácia, a Regulus Principátus pedig kereskedő hercegei közötti kapcsolat útján jött létre. E három alapító állam közötti finom egyensúly állandóan kihatott a Szabad Világok Ligájának politikájára és jellegére, ezáltal olyan nemzetet teremtve, amely sokszínűségének köszönhette rendkívüli életképességét, de egyben a széthúzás veszélyét is.

A Marik Nemzetközösség 2238-ban alakult meg, amikor a Terrai Szövetség szenátora Charles Marik a rendkívül megosztott szövetségtől függetlennek nyilvánította szülőbolygóját. A Marik bolygó, amelyen a XXII. században szálltak le az első telepesek és kezdték meg bányász tevékenységüket, egy Kelet-Európából származó gazdag családról kapta a nevét. Mire Charles átkeresztelte a bolygót Marik Köztársasággá, addigra az már bányásztelepülésből a termelő tevékenységek és a kereskedelem gyorsan fejlődő központjává vált. A függetlenség egy szenvedélyes távlati cél volt, de ugyanakkor veszélyes is. A Terrai Szövetség bezárkózásának növekedése azt is jelentette, hogy a Marik alapanyagok és termékek elveszthetik a Terrán és a kolóniavilágokon megszerzett piacaikat. A marik polgárok a Marik családtól várták a megoldást, amely hatalmas gazdagságának és vezetői tehetségének köszönhetően a szociális változások másfél évszázada során is biztosította kiemelkedő helyzetüket.

Az új köztársaság első vezetője Charles Marik lett, aki gyorsan kihasználta az adandó alkalmat: a függetlenség első öt éve alatt biztosította az erős központi hatalom helyzetét a Marik Alkotmány útján és rávette a három szomszédos államot, hogy kössenek védelmi szövetséget a fiatal állammal. Szimbolikus elismerésként Charles átnevezte a négy bolygót Marik Nemzetközösségre. Miközben számos kolóniavilág a túlélésért küzdött, vagy önpusztító harcokban vett részt, a Marik Köztársaság gazdasága a katonai megrendeléseknek köszönhetően folyamatosan fejlődött és nemsokára készen állt a hódításokra is. 2249 és 2271 között Charles Marik és két fia húsz világot foglalt el. A katonai éleslátásnak köszönhetően a Marik család nagyon nagy befolyással fog rendelkezni a későbbi Szabad Világok Ligájában is.

A Marik Nemzetközösséghez hasonlóan az Oriente Föderáció is az egykori terrai szenátornak köszönheti függetlenségét. 2241-ben Thomas Allison, a híres államférfi szülőbolygóját, az Orientét kivonva az egyre zsugorodó terrai fennhatóság alól számos szomszédos bolygóval kötött diplomáciai szövetséget. A következő három évtized során a szövetség már húsz bolygóra terjedt ki. A központi bolygó a függetlenség első évei során a tudományos kutatások és a művészet fellegvára lett.

A Regulus Principátus számos peremvidéki kolóniavilág közötti kereskedelmi szövetségekből alakult ki, amelyek a Selaj család kicsiny birodalmának öt világa köré csoportosultak. A Terrai Szövetség összeomlásakor az érintett világok is aggódva tekintettek a jövőbe és örömmel vállaltak szerepet egy politikai unióban, amelynek segítségével továbbra is megkapják a Selaj család által szállított termékeket és élvezik azok felfegyverzett kereskedelmi flottájának védelmét. 2270-re a Selaj birodalom már 17 világra terjedt ki.

A Liga Tomas Allison ötlete volt, aki gyorsan belátta, hogy az Oriente Föderáció előbb-utóbb összeütközésbe kerül valamelyik szomszédos állammal és ezt csak egy mindenkinek előnyöket biztosító szövetség megkötésével lehet elkerülni.

A Marik Nemzetközösség a maga jelentős területeivel és erős hadseregével, a Regulus Principátus erős gazdaságával és nagyméretű kereskedelmi flottájával nagyon jó szövetségeseknek bizonyultak. 2266-ban Allison legmegbízhatóbb embereit küldte a többi állam vezetőjéhez a szövetség megalakításának ötletével. Ötéves tárgyalások után Detlev Marik, Raju Selaj és Tomas Allison az Orientén tárgyalóasztalhoz ültek és kidolgozták a Marik Egyezményt, amely által megalakult a Szabad Világok Ligája.

A következő évszázadban a liga mind méretét, mind gazdagságát tekintve hihetetlen növekedésnek indult. 2270 és 2290 között számos bolygó és kisebb szövetség csatlakozott a ligához védelmet keresve a kalózokkal és ellenséges szomszédaival szemben. A nagyjából békésnek mondható terjeszkedés ezen korszaka azonban 2293-ban hirtelen véget ért, mikor a Stewart Közösség hat világa visszautasította a liga csatlakozási meghívását. A Közösség szomszédos volt a Nemzetközösséggel, és egyetlen Marik vezető sem volt hajlandó elnézni, hogy egy diktatúra növekedjen a közvetlen szomszédságban. A parlament felszólítására reagálva a Nemzetközösség hadat üzent a közösségnek, és a Juliano Marik által vezetett seregek alig pár hét alatt mind a hat világot elfoglalták. Juliano húsz év múlva újra vissza kellett térjen a főparancsnoki posztra, amikor is a Terrai Hegemónia megalakulása pánikot keltett a liga köreiben. Marik úgy látta, hogy a Hegemónia hadserege túl erős, és a liga seregek esetleges győzelme esetén is hatalmas árat kellene fizetniük. Egyik megbízható emberét, James Humphreys-t küldte James McKennához, hogy megbizonyosodjon arról, hogy egyetlen liga bolygót sem szándékozik megtámadni. Miután McKenna biztosította, hogy nem fog betörni a liga területére, Humphreys aláírta a Terrai Egyezményt. Sikerült meggyőznie McKennát, hogy a szomszédos Dieron Föderációt támadja és ezért cserébe a Hegemónia hajói kereskedelmi jogokat kaptak a liga területén.

Az inváziós veszély elmúltával a liga tovább fejlődött és növekedett, a gazdaság hihetetlen tempóban fejlődött, az átlagos polgár ilyen pénzügyi jóléttel sem ezelőtt, sem ezután nem rendelkezett. A katonai sikerek csak tovább fokozták az elégedettséget. 2366 és 2369 között a liga hadserege elhódította a Kapellán Konföderációtól a vízben gazdag Andurien világokat, a Berensont, a Ziont és még számos nagyobb bolygót.

2395-ben Kurnath Liao kancellár került a trónra és elhatározta, hogy visszaszerzi az elveszett rendszereket, kerüljön amibe kerül. 2398-ban átfogó támadást indított az Andurien ellen, és ezzel megkezdődött a később csak a Háború korszakának nevezett időszak. A kezdeti fellendülés után a liga gazdasága is egyre jobban kimerült, míg végül az aranykor már csak távoli emlékké homályosult.

Az Andurien konfliktusnak köszönhetően a Marik család egy lépéssel közelebb került a politikai hatalom megszerzéséhez. Peter Marik főparancsnok hatéves véres csatározás után elfoglalta a szóban forgó bolygókat, és 2404 és 2413 között további hódításokat vezetett a Kapellán Konföderáció és az új rivális, a Lirán Nemzetközösség ellen. 2416-ban a lirán állam vissza akart vágni, és ostrom alá vette a liga Dieudonne bolygóját. Bár a liga hadserege elűzte a támadókat, a parlament felszólította Petert, hogy kössön fegyverszünetet. Ő azonban nem engedelmeskedett a felszólításnak, és még számos lirán világot elfoglalt, mielőtt 2418-ban befejezte volna a hadjáratát. A parlament ezután kiadta a Háborús hatalmi törvényt, amely jelentősen csökkentette a főparancsnokok hatáskörét. Két évvel később újra fellángolt a liránok elleni háború, de Peter Marik a Háborús hatalmi törvény mellett nem volt hajlandó elfoglalni a főparancsnoki posztot, ezért Joseph Stewart kapta azt, aki bár alkalmas volt a feladatra, a csillagközi harcban azonban kevés tapasztalattal rendelkezett. A Drakónis Szövetség támadásának köszönhetően a liga elvesztett két világot, majd 2427-ben további hármat. Öt évvel korábban Peter Marik orgyilkosság áldozata lett, ezért a további veszteségek elkerülése érdekében a parlament Peter fiát, Terrence-t nevezte ki a főparancsnoki posztra. Követelésére a parlament visszavonta a háborús hatalmi törvényt, és a következő 14 év alatt sikerült megállítania a lirán előrenyomulást, azonban az elfoglalt Bolan és Kamenz bolygókról nem tudta elűzni őket. 2441-ben csalódottan mondott le a hadvezérségről, testvére, Peter javára. A második Peter Marik elfoglalta a kérdéses bolygókat, és két további lirán bolygót is meghódított, mielőtt 2446-ban leállította volna a hadműveleteket.

Albert Marik a második és a harmadik Andurien háború hőse 2556-ban bevezette a Csillagligába a Szabad Világok Ligáját. 2575-ben a Csillagliga által indított Periféria államok elleni hatalmas támadás célja az emberiség újraegyesítése volt és Albert lánya, Marion is kivette részét a csatákból főparancsnokként. A Canopus Magisztrátus elfoglalása volt az utolsó nagy hadművelet, amiben a Szabad Világok Ligája részt vett a Csillagliga korszakának idején, és újra lendületes fejlődésnek indult.

A Csillagliga összeomlásával és a Csillagliga Védelmi Erők 2784-es kivonulása után Kenyon Marik tábornok eltökélte, hogy győztesen fog kikerülni a közeledő konfliktusokból, ezért a parlamenttel elfogadtatta a 288-as határozatot, amely "krízis idejére jelentős hatáskörrel ruházta fel a hadsereg vezetőjét". Mivel azonban nem a parlament, hanem a főparancsnok dönthetett arról, hogy mikor van vége egy konfliktusnak, így a határozat szinte korlátlan hatalmat adott a hadsereg vezetőjének.

A Szabad Világok Ligájának tagjai kezdetben támogatták a határozatot és számos Terrai Hegemónia bolygó, valamint Csillagliga utánpótlás-raktár elfoglalása után úgy tűnt, hogy indokolt volt ekkora hatalommal felruházni egy katonát. 2787-re a liga hadserege elfoglalta az összes elérhető Hegemónia világot, ezután Kenyon egy új ellenség felé fordult: a Kapellán Konföderációt vette célba. Az első hullámban az elszórt védelemmel szemben vívott harcok során két világot sikerült elfoglalni, miközben elhanyagolható veszteségeket szenvedett. A konföderáció azonban megtámadta az Új-Déloszt, és az Árész konvenció szabályait felrúgó támadásban 20000 polgári személy vesztette életét. A további katonai kudarcokat látván egyre jobban nőtt az ellenállás a parlamenten belül a főparancsnok hatalmával szemben.

Kenyont 2804-ben fia, Thaddeus követte a főparancsnoki székben. Katonai erővel sikerült kényszerítenie a parlamentet, hogy ne vonja vissza a 288-as határozatot és amikor Carter Allison, Oriente hercege a határozat átdolgozását szorgalmazta, Thaddeus összes egységét visszavonta a hercegség területéről. A konföderációs seregek azonnal betörtek a rendszerbe, és már Orientét veszélyeztették, mire Allison végre változtatott álláspontján. Ekkor a főparancsnok visszarendelte csapatait, és visszaverte a támadókat.

2821-re végre csillapodott a Belső Szférában dúló csatározás, mikor is az első Örökösödési háborúban után a harcoló felek újra erőt gyűjtöttek, miközben megpróbálták vitalizálni kimerült gazdaságukat a háború folytatása érdekében. Charles Marik felismerte, hogy elkerülhetetlenek a további összecsapások, ezért a következő majd egy évtizedet a katonai erőforrások újjászervezésével és újjáépítésével töltötte.

2830-ban a Komsztár információkat szivárogtatott ki egy készülődő lirán támadásról, amelyre Charles egy megelőző csapással reagált, és a következő hat év során számos győzelmet aratott a lirán és kapellán seregek felett. A 2836-os kudarcok láttán azonban arra kezdett gyanakodni, hogy a Komsztár információt ad az ellenségnek a csapatmozgásairól. Miután úgy gondolta, hogy sikerült megdönthetetlen bizonyítékot találnia, elpusztította az Orientén lévő HPG generátort. A Komsztár válaszul az egész liga területén beszüntette a HPG üzenetek küldését, ezzel elvágta a csapatok irányításához elengedhetetlen kommunikációs csatornákat. A sorozatos kudarcokat kihasználva a parlamenten belül egyre erősebb lett a Charles-ellenes tábor, és 2838-ban Hector Lombard pénzügyminiszternek sikerült meggyőznie a parlamentet, hogy ne támogassa Charles erősítések, utánpótlás és pénzügyi támogatás iránti kérelmét. A támogatás nélkül Charles sorozatban vesztette el a csatákat, és ha a többi négy uralkodó ház nem egymással csatázik, akkor a Szabad Világok Ligáját minden bizonnyal darabokra tépték volna. Bár békét kért a Komsztártól, a parlament továbbra sem adta meg neki a szükséges támogatást és a 288-as határozat visszavonását szorgalmazta. 2841-re azonban a lirán és a kapellán inváziós erők elfoglalták a Danais és Asuncion világokat, így egy lépéssel közelebb kerültek a Liga legfontosabb mechgyártó létesítményéhez az Irián bolygón. A stratégiailag létfontosságú létesítmény elvesztésének veszélye mellett a parlament ellenzéki tábora gyorsan szétesett, és amikor 2842-ben lirán inváziós egységek szálltak le az Iriánon, a parlament túlnyomó többséggel újra megszavazta a teljes pénzügyi támogatást Charles számára. Charles a következő három évben visszaszerzett ugyan néhány bolygót, de azokat is csak nagy veszteségek árán és számos másik továbbra is az ellenfél kezében maradt. Eközben a liga gazdasága annyira meggyengült, hogy már csak halvány árnyéka volt egykori önmagának.

A Szabad Világok Ligájának helyzete regionális szempontból tovább romlott, amikor 2873-ban Marie Marik foglalta el a főparancsnoki posztot. Nagyapja arrogáns politikai szemléletmódját elsajátítva lassan sikerült elidegenítenie az Andurien és Orloff rendszerek befolyásos hercegeit, amikor azok csapatait a Lirán Nemzetközösségtől elfoglalt bolygók védelmére rendelte ki. Igyekezete ellenére azonban a nemzetközösség heves harcok árán visszafoglalta ezeket, az Andurien és az Orloff védői súlyos veszteségeket szenvedtek. A főparancsnok viszont egyre több egységet követelt a regionális uraktól, hogy saját területei védelmét biztosíthassa.

10 évvel később Elisabeth Marik került hatalomra, aki azonnal nekilátott a központi hatalom és a régiók közötti nézeteltérések rendezéséhez valamint a parlament két tábora közötti szembenállás enyhítéséhez. Erőfeszítéseit végül siker koronázta, és Elisabeth a 2880-as évektől kezdve nagyobb népszerűségre tett szert, mint bármely őt megelőző főparancsnok. 2901 és 2910 között a liga hadserege számos csapást indított a Kapellán területek ellen. Bár nem foglaltak el egyetlen bolygót sem, jelentős kapellán erők lekötésével elkerülték, hogy saját területeiket támadás érje. A nagy erővel végrehajtott támadások következtében azonban a régiók továbbra is védtelenek maradtak, ezért a területi uralkodók a parlamentben elfogadtatták a honvédelmi törvényt, amelyet a későbbi főparancsnokok sokszor hatáskörük korlátozásának tekintettek, mivel nagy szerepet játszott abban, hogy nem tudtak jelentős területi hódításokat folytatni és ezáltal viszonylag védtelenek voltak a külső támadásokkal szemben.

2991-ben Janos Marik foglalta el a főparancsnoki széket. Eddigre a költséges és sikertelen katonai hadműveletek következtében a liga gazdasági helyzete még tovább romlott, számos határmenti bolygó szenvedett a kapellán és lirán támadások következtében. A helyzetet kihasználva, Anton Marik - Janos briliáns és egyben gátlástalan testvére, akit 3002-ben a teljes kapellán front vezéréve nevezett ki - a következő 12 év alatt egy jelentős hatalmi bázis kiépítésén munkálkodott.

3014-ben Anton és csapatai nyíltan fellázadtak "őrült" Janos ellen. A több mint 10 éve tartó katonai kudarcok következtében a liga lakosságának többsége találónak tartotta a jelzőt. Anton felkelése támogatásra talált néhány területi uralkodó személyében is, akik közül páran hittek abban, hogy Anton vissza fogja vonni a 288-as határozatot. A liga tartományainak közel negyede csatlakozott a felkeléshez abban a reményben, hogy ezáltal növelhetik politikai befolyásukat. Andurien és Regulus semleges maradt, 3014 végén azonban utóbbi Janos mögé állt. Alig egy évvel kitörése után a polgárháború véget is ért, amikor a Wolf Dragonyosai zsoldoscsapat megölte Antont és csapatai nagy részét elpusztította, bosszút állva, amiért az kivégeztette parancsnokuk testvérét.

A negyedik Örökösödési háború végére Janos Marik politikai megbecsülése olyan mélyre süllyedt, hogy Derrick Cameron Jones Regulus principátusi parlamenti képviselő már lemondatásáról szóló javaslatot terjesztett a parlament elé. Azonban még mielőtt véghez vihette volna tervét, az események megelőzték. 3030-ban az Andurien Hercegség elszakadt a Szabad Világok Ligájától és a Canopus Magisztrátussal együttműködve heves támadást indított a kapellán területek ellen. Az események nagy hatással voltak a ligára, hiszen bármilyen belső viszály alakult is ki, eddig egyetlen tartomány sem szakadt el az anyaállamtól. A hirtelen elbizonytalanodott Janos 3030-ban rákényszerítette a türelmetlen parlamentet a Belső Vészhelyzeti Határozat elfogadására, amely a "vészhelyzet idejére" a legtöbb kis tartományt megfosztotta szuverenitásától. Csak két tartomány kapott kivételt, az Oriente Hercegség és a Regulus Principátus. Sok független világ visszautasította a határozatot, és Andurien példáját követték, de a szigorú központi irányításnak köszönhetően nem esett szét a liga.

A határozat elfogadása után alig egy hónappal Janos agyvérzést kapott, kijelölt utóda, Thomas Marik pedig komsztár akolitusként szolgált jópár fényévnyire. Thomas távollétében idősebb testvére Duggan és unokatestvére Duncan magának követelte a posztot. Halas, Oriente hercege, azonban időben figyelmeztette Thomast a kialakuló konfliktusra, így az gyorsan az Atreusra utazott, és elfoglalta helyét. Apja példáját követve Thomas jó viszonyra törekedett a parlamenttel, és folyamatosan hatalma megszilárdításán fáradozott. Nem kezdett nagyarányú katonai fejlesztésekbe, és Andurien ellen sem indított támadásokat, ehelyett megvárta, amíg a kapellán ellenállás határása felbomlik az Andurien-Canopus szövetség. A kapellán egységek 3035-ben kiűzték az andurieni behatolókat és alig pár hétre rá Janos is szinte hihetetlen módon újra felépült, de az andurieni események még messze nem rendeződtek.

3035. június elsején bomba robbannt az andurieni helyzettel kapcsolatos találkozó során a gyűlésnek helyet adó teremben. Úgy tűnt, hogy a robbanás mindenkit - a főparancsnokot és két fiát Duggant és Thomast is - megölt, ezért Duncan Marik, akit éppen pár perccel a bomba robbanása előtt hivattak ki a teremből, magát kiáltotta ki főparancsnoknak, és hadüzenetet küldött az Andurien tartománynak, őket vádolva a robbantással. A kezdeti támadások sikeresek voltak a hercegség ellen, de ahogy egyre mélyebbre hatoltak a területen, az ellenállás is egyre hevesebb lett. 3036 novemberére Duncan támadása reménytelenül megfeneklett.

Decemberben hirtelen Thomas Marik jelent meg az atreusi parlament előtt. Bár súlyosan megsebesült a robbanásban, valahogyan sikerült kicsempészni őt, és az eltelt hónapokat a Komsztár védelme alatti lábadozással töltötte. A parlament azonnal támogatásáról biztosította, hiszen sokan úgy gondolták, hogy maga Duncan állt a merénylet mögött. A ligát fenyegető teljeskörű polgárháború veszélye azonban csak akkor múlt el, amikor Duncan 3037-ben életét vesztette egy reménytelen, Xanthe III. elleni támadás során.

Thomas Marik 3040-ben döntő győzelmet aratott az Andurien felett, és a következő húsz évben azon fáradozott, hogy a liga újra egy stabil gazdasággal és erős hadsereggel rendelkező egységes állammá váljon.

Az egységesítés legnagyobb hajtóerejét maga a gazdaság jelentette. A katonai fejlesztések fellendültek, visszavonták a honvédelmi határozatot, ezáltal a liga hadserege is újra egy egységet alkotott, és nem a tartományok védelmi erőinek együttműködésén alapult. 3057-ben alig nyolc hét alatt sikerült az összes bolygót visszafoglalni, amelyet elvesztettek a negyedik örökösödési háború során. A katonai sikereket kihasználva Thomas Marik további egységeket alapított, mint például a Szabad Világok Légiója és a Belső Szféra Lovagjai. Utóbbi egy új eszmét testesít meg azzal, hogy nem csak egy tartományért harcol, hanem magáért az egész ligáért. További politikai ellenfelei legyőzése érdekében Thomas szorosabbra fonta kapcsolatait az Oriente Hercegséggel. 3058-ban feleségül vette Sherryl Halast, és a házasságból két fia született, akik majd továbbviszik a család nevét és belátható időre biztosítják a Marik-Halas szövetséget.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Kapellán konföderáció - a Liao-ház (Battletech).

Létrehozás: 2003. december 22. 12:37:55

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09

Nyomtatási forma